Szecesszió
(1901 - 1921)
Aláírás
Bibliográfia
Reprodukálva:
Nagy Sándor neve és tevékenysége elválaszthatatlanul összekapcsolódott a gödöllői művészteleppel. Nagy és Körösfői-Kriesch Aladár erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulása, a gödöllői telep arculatát. Azt vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni”, és hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében. Nagy Sándor 1890-ben kétéves ösztöndíjat kapott Rómába, majd 1892-ben Párizsba ment és beiratkozott a Julian Akadémiára, Visszaemlékezéseiben írja, hogy a művészet feladatát kutatva elmerült Tolsztoj és az evangéliumok olvasásába. Továbbá Mednyánszky nyomán itt találkozott a Rose- Croix- (Rózsakeresztes) csoport tevékenységével és az angol preraffaelita-mozgalommal. Nyaranta hazalátogatott, közben bejárta Erdélyt és megismerte az erdélyi művészetet.
Hét évi párizsi tartózkodás után, 1900-ban Nagy Sándor végleg hazatért. 1902-ben feleségül vette Kriesch Aladár húgát, Laurát. Házasságkötésük után Nagy Sándor szignójában megjelent felesége nevének kezdőbetűje a harmonikus élet- és munkaközösségük elve fényében. Veszprémben telepedtek le, és ekkortól számítható Nagy Sándor szecessziós művészegyéniségének kibontakozása. William Morrishoz hasonlóan Nagy szinte mindennel foglalkozott: grafikával, freskófestéssel, üvegablak-tervezéssel, plakettmintázással, bútor, bőrtárgyak és faliszőnyeg tervezésével egyaránt. Széles körű tevékenységének éltető közege a gödöllői telep volt. Szerveződése 1902-től kezdődött, amikor Kriesch Aladár a községben letelepedett. Nagy Sándorék 1907-ben költöztek át Veszprémből Gödöllőre. Céljuk nem valamely festői módszer kimunkálása, hanem egy sajátos erkölcsi-esztétikai elveken nyugvó közösségi élet kialakítása volt. A népművészet ihletése központi szerepet játszott Nagy Sándor és a gödöllőiek munkásságában.
Lyka Károly a Művészet 1905 januári számában a Szimbolikus rajzokról közöl hosszabb tanulmányt, mellette Kriesch Aladár és Nagy Sándor kiadatlan munkáinak egy sorát reprodukálva. Közülük is a Tudós című tusrajz nagyon hasonló témát dolgoz fel, így lehetséges, hogy az Allegorikus rajz ennek a sorozatnak a része. A tudomány más szecessziós művészeket is vonzott, különösen Tichy Gyulára volt igaz, hogy sci-fibe illő tusrajzokat készített. Nagy Sándor rajza félelmetes, a vonalak úgy kanyarodnak, amiképp a főjeleneten látni, ahogy az öregebb férfi szívja ki a fiatalságot a csecsemőből. A lap Max Klinger horrorisztikus, a halál témáját körbejáró műveivel rokonítható.