Kovács Lydia írónő portréja (1913)

Kacziány Aladár a szecessziós művészet kiemelkedő alakja és talán utolsó nagymestere volt. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában tanult, majd ösztöndíjjal Rómában és Firenzében folytatta tanulmányait. Első nyilvános szereplése hazatérése után a Műcsarnok Őszi tárlatán volt. Olajfestményein, akvarelljein, sőt grafikai munkáin is erősen érezni az itáliai hatást. A Nemzeti Szalonban 1919-ben volt első sikeres kiállítása, ezt rendszeres hazai és külföldi kiállítások követték. Dante álma című művére Dante díjat kapott. Tagja volt az 1924-ben alakult Spirituális Művészek Szövetségének. Az egyesület kiállításain a Nemzeti Szalonban, majd az Új Szalonban (később: Műterem) rendszeresen szerepelt olajképekkel, akverellekkel, rajzokkal. 1930-ban festette az egri minorita templom mellékoltár-képét. 1933-ban az Iparművészeti Iskola megbízott, 1934-től rendes tanára, 1948-ban nyugdíjazták.

Kacziány portréja a preraffaeliták műveivel rokon. Az angol irányzat romantikus álláspontról idealizálta a polgári társadalmat, a középkort és Raffaello képeit. Az irányzatot Magyarországon is többen követték a 19.-20. század fordulójától. Hatásuk tetten érhető a gödöllői művészek közösségi szervezetében és a kézműves hagyományt felélesztő törekvéseiben, s különösen a rajzművészet és az alkalmazott grafika változásaiban. Kovács Lydia (1887-1918) író, riporter. Az 1910-es évek egyik kiemelkedő tehetségű újságírónője volt, munkáját az újságíró társadalom is elismerte. Témái Budapest körül forogtak, de néhány vidéki helyszínre is ellátogatott egy-egy történet részletesebb megismeréséért. Érdeklődésének központjában a nők helyzete és a gyermeksors állt. Több kötete is megjelent, melyek közül a Két esztendő. Képek a pesti frontról címlapját Kacziány illusztrálta. Kovács Lydia írta a Japán-asztal című cikket 1913-ban, amely a neves kávézó törzstagjait, a korabeli magyar képzőművészek asztaltársaságát mutatta be az Érdekes Újság képes riportjában. Ugyanebben az évben örökítette meg Kacziány az alig 26 éves írónőt puritán környezetben, ókori ruhában (amely inkább egy római katonaruhára emlékeztet) ábrázolja, robosztusosan, arca is inkább egy férfihoz hasonlít inkább. Egyedül kéztartása - ahogyan kézfejét finoman arcához érinti - utal másra.