Életrajz
Miháltz Pál 1899. április 1-jén, egy kalotaszegi faluban, Magyarvalkón született. Apja művészhajlamokkal megáldott festő-faragó és zenekedvelő református pap, aki igen fiatalon halt meg. Özvegye tízéves kisfiával szentesi rokonaihoz költözött. Miháltz Szentesen érettségizett, itt szerezte első komolyabb képzőművészeti élményeit. Munkácsy-reprodukciók után most eredetiben látta Szentes nagy festőjének, Koszta Józsefnek képeit.
Az I. világháború után beiratkozott a főiskolára, mestere: Révész Imre, majd Vaszary János. Utóbbi magával ragadó, sodró egyénisége hatással volt témavilágára is; az akadémikusabb ízű biblikus témák helyett a cirkusz világából választott jelképes kompozíciókkal utal az emberi lét drámai küzdelmeire. Képei átmenetileg az olasz novecentóval, a római iskolával is rokonságba kerültek. Ebben bizonyára 1929. évi olaszországi útjának is jelentős szerepe volt.
Művészete, festői egyénisége legerőteljesebben a Szentendrén töltött nyarak idején formálódott, Czóbel, Barcsay és Paizs Goebel társaságában. 1931-től kezdve már rendszeresen dolgozott Szentendrén. Első önálló kiállítása ugyanebben az évben volt Budapesten, az Ernst Múzeumban. (További nagy kiállításait is itt rendezte 1944-ben, 1959-ben és 1969-ben). A KUT és az UME tárlatain 1926-tól vett részt.
1927-től Barcsay Jenővel együtt tanított rajzot a fővárosi iparostanonc iskolában. 1938-tól 1946-ig a Műegyetem Szabadkézi Rajz Tanszékén tanított. 1946-tól 1959-ig, nyugdíjba vonulásáig az újjászervezett Iparművészeti Főiskola professzora volt. Művészetének igazi virágzása áldozatkész, több mint három évtizedes pedagógiai munkásságának befejezése után kezdődött. Műegyetemi pedagógus évei után 1946- ban a Szentendrei Művésztelep tagjává választották. 1961-ben megkapta a Munkácsydíj I. fokozatát, 1965-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, 1973-ban Kiváló Művész lett. Kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend arany fokozatával is.
