Életrajz
Budapesten és Bécsben tanult. Szobrászként, építészként, iparművészként, festőként, belsőépítészként, íróként is alkotott. Magyarországon főként díszítőszobrászati munkáiról vált ismertté, Számos jelentős köz- és lakóépület szobrászati díszítése köthető a nevéhez, amelyek közül említést érdemelnek a budapesti Zeneakadémia, a Gresham-palota, a Széchenyi fürdő. Ő tervezte az 1906-os Milánói Világkiállítás, Györgyi Dénessel (1886–1961) karöltve pedig 1909-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjait, valamint az 1911-es Torinói Világkiállítás csarnokát. Ezt követően meghívást kapott Mexikóba, ahol részt vett a mexikóvárosi Nemzeti Színház (1904–1939), a mai Szépművészeti Palota belsőépítészeti kialakításában, valamint szobrászati díszítésében. Megismerkedett a Eliel Saarinennel (1873–1950), akinek meghívására 1927-ben egy időre Amerikába költözött, ahol elkészítette a detroiti Fischer Building szobrászati és festészeti díszét, valamint a Livingstone Memorial márvány világítótornyának terveit. 1931-ben tért vissza Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskolában, valamint a Műegyetem Építészmérnöki Karán kapott oktatói állást.