Életrajz
Nagy Vilmos (Budapest, 1874. július 29. – Budapest, 1946. január 26.) elismert magyar festőművész és grafikus, aki a 19. és 20. század fordulójának hazai művészeti életében játszott jelentős szerepet. (Bizonyos aukciós források tévesen 1953-at jelölik meg halálának éveként, de a hivatalos adatok szerint 1946-ban hunyt el).
Életút és tanulmányok
A budapesti Mintarajziskolában kezdte meg művészeti képzését, ahol a korszak neves mestere, Lotz Károly volt a tanára. Később külföldön, Hollandiában és Párizsban tökéletesítette a tudását. Rendszeresen dolgozott a nagybányai művésztelepen is, ahol a neves festőfejedelem, Hollósy Simon korrigálta a munkáit.
Pályafutás és elismerések
Műveivel már 1895-től kezdve rendszeresen szerepelt a Műcsarnok kiállításain. Pályája során több rangos elismerést is szerzett belföldön és nemzetközileg egyaránt:
1908: Londoni kiállításán aranyérmet nyert.
1909: Önálló bemutatkozása volt a budapesti Klotild-palotában.
1910: Nagyszabású gyűjteményes kiállítást rendezett a fővárosban.
1922: Elnyerte a Halmos-díjat.
1923: Megkapta a Műbarátok nagydíját.Festményei Európa-szerte (pl. Münchenben és Londonban) is megjelentek tárlatokon.
Alkotásai közül több darab – köztük a Sopron Festő köz című olajfestmény – a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja. Stílusára a részletgazdag, klasszikus életképek, enteriőrök és tájképek jellemzőek.
