Életrajz
Gadányi Jenő magyar festő. 1910 és 1919 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán tanult. A háború után beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára. 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. Mestere anyai nagybátyja, Vaszary János volt, aki rajta kívül a két világháború közti magyar piktúra számos jelentős egyéniségét indította útra. 1927-ben eljutott Párizsba, ahol a kor legnagyobb francia mestereinek munkáit eredetiben is tanulmányozhatta (nagy hatással volt rá Henri Matisse, Pablo Picasso, Georges Braque és Fernand Léger munkássága).
Az 1920-as években lezárult művészetének első szakasza, az útkeresés, a tájékozódás, a lassú önmagára-találás korszaka. Kezdetben Kernstok és köre, a Nyolcak, majd Kassák folyóirata, a MA köré csoportosuló konstruktív festők törekvései, valamint Vaszary és a párizsi festők színgazdagsága hatott egyéni stílusának alakulására. Művészi elképzeléseit elméleti problémákat fejtegető írásaiban fogalmazta meg.
Első önálló hazai kiállítását 1930-ban rendezte (a Tamás Galériában). Tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), alapító tagja az Új Művészek Egyesületének (UME), 1945-től az Európai Iskola alapító tagja és meghatározó egyénisége. Reprezentatív magyar kiállításokon képei gyakran szerepelnek külföldön.
1946–49 között az Iparművészeti Főiskola tanára volt. Jogtalan eltávolítása, nyugdíjazása és az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítása után (1948) visszavonultan dolgozott.
