Életrajz
Marosán Gyula a második világháború utáni magyarországi nonfiguratív festészet meghatározó alakja. Lírai, organikus absztrakt művészetét olyan hazai alkotókkal egyidőben kezdte gyakorolni, mint Gyarmathy Tihamér, Rozsda Endre vagy Barta Lajos. Részt vett az Európai Iskola és a Kállai Ernő köré szerveződő, a második világháború utáni Elvont Művészek kiállításán, és absztrakt alkotói tevékenységét Kanadába költözése után is folytatta. Egy szigorúan egységes, érdemleges életművet hagyott maga után.
Marosán Gyula 1931-ben az Iparrajziskolába, 1932–1938 között Aba Novák Vilmos festőiskolájába járt. Itt ismerkedett meg többek között Bényi Lászlóval, Duray Tiborral, Redő Ferenccel, Rozsda Endrével és első feleségével, Zemplényi Magdával, és itt kötött barátságot Bálint Endrével. Első egyéni kiállítására 1935-ben, mindössze húszéves korában került sor az Ernst Múzeumban. Feszes, újklasszicista képei – melyekkel Marosán elnyerte a Szinyei Társaság Fiatalok díját – Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula, Szőnyi István stílusának hatását tükrözik. Nyaranta a szolnoki és a kecskeméti művésztelepeken dolgozott. 1937-ben Duray Tiborral együtt Aba-Nováknak segédkezett a Párizsi Világkiállítás magyar pavilonjának kifestésében.
A harmincas évek második felében kapcsolatba került Ámos Imrével, Anna Margittal, Vajda Lajossal, Bálint Endrével és Korniss Dezsővel. Az ő közvetítésükkel ismerte meg a kortárs európai művészet két nagy irányzatát, az absztraktot és a szürrealizmust, és kezdett el ezekben a stílusokban alkotni. Szoros barátság fűzte Pán Imréhez. Első nonfiguratív sorozatát 1939-ben készítette, majd a negyvenes évek elejétől az „új romantika” jegyében folytatta festészetét. Nonfiguratív alkotásainak sajátos nyelvezete fokozatosan alakult ki, melyben jelentős szerepet játszott Kállai Ernő bioromantika elmélete is. Korai művein a szürrealizmus, konstruktivizmus és kubizmus jegyei, később a nonfigurativitás lépett túlsúlyba. Tiszta színei, indázó vonalvezetése, amőbaszerű formái a magyar absztrakt művészet egyik legderűsebb vonulatát teremtették meg. 1945-ben a Szociáldemokrata Párt képzőművészeti kiállításán többek között Jakovits Józseffel és Lossonczy Tamással szerepelt az Ernst Múzeumban. Olyan absztrakt művészeket összefogó csoportosulási kísérletekben vett részt, mint a Gyarmathy Tihamér vezette Duna-völgyi avantgárdok, illetve a Konkrét művészek magyarországi csoportja, melyben Gyarmathy és Lossonczy is szerepeltek. Végül 1946-ban csatlakozott az Európai Iskolából kivált absztrakt művészek köréhez.
Az ötvenes években szocialista realista stílusú képeket festett, majd 1956-ban elhagyta Magyarországot, Bécsbe, Hollandiába, majd 1957-ben Kanadába költözött. Kanadában folytatta nonfiguratív művészetét, de a hatvanas évek elejétől a lírai absztrakció mellett pop-artos elemek is feltűntek művein. A hatvanas évek közepétől gyakran tett tanulmányutakat Európába. 1961–1963 között a Taurus Artists csoport tagja volt. A hetvenes években kollázsokat, éremsorozatokat és plasztikai munkákat készített. Ebben az időben kísérletezett konceptuális jellegű művekkel, és vattás puhaságú színelemekből felépített festményekkel, melyek a nyolcvanas évekre mind expresszívebbé váltak. A hetvenes évek végére visszatért a korai absztrakt expresszionista stílusához. 1980-ban becsatlakozott a nemzetközi mail-art mozgalomba, és a kilencvenes években dekoratív, tiszta színsíkokból felépített geometrikus sorozatokat hozott létre.