Életrajz
1903-tól a Mintarajziskola növendéke, mesterei Hegedüs László, Zemplényi Tivadar és Nádler Róbert. 1907-ben rajztanári diplomát szerzett. 1907-től 1920-ig a budapesti Iparrajziskola tanára, a könyvkötészeti tanműhely vezetője.
Maga is tervezett könyvkötéseket, 1923-ban könyv alakban is megjelent a könyvkötő mesterség történetéről és technikájáról szóló cikksorozata (A könyvkötő mesterség). 1920-tól haláláig – főként alkalmazott grafikai képzéssel foglalkozó – magániskolát vezetett. Működését rendkívüli műfaji sokrétűség jellemzi.
Korai grafikái, könyvillusztrációi a szecesszió hatását mutató dekoratív kompozíciók (Ady-illusztrációk, Csongor és Tünde). A húszas évek festményeiben és rajzaiban mind jobban érvényesül a filozófiai gondolati tartalom (Jézus megkísértése I–III; A bálvány; A tank).
Egyik legjelentősebb grafikai ciklusa az Újszövetség jeleneteit illusztrálja. A harmincas években különösen a magyar népmese-illusztráció foglalkoztatta (A bajusz; A fülemile, magántulajdon). E rajzsorozatokból származott A gyémántkrajcár (1942–44) című animációs mesefilmje, amelynek befejezését a háborús viszonyok akadályozták meg.
A húszas években Németh Antallal, a Nemzeti Színház későbbi igazgatójával együttműködve több jelentős színpadi díszlet- és jelmeztervet készített, nevéhez fűződik a vetített képes színpadkép meghonosítása (Roninok kincse, 1936; Madarak, 1938; Csongor és Tünde, 1929–43). Számos művészetelméleti glosszát, művészetpedagógiai értekezést tett közzé, különösen figyelemreméltó a húszas években kidolgozott ornamentikaelmélete.
