Életrajz
Márffy Ödön modern magyar festő és grafikus volt. A MIÉNK, a Yolcak és a KUT tagja. Festészeti stílusa kezdetben a fauvizmushoz kapcsolható, majd Cézanne hatását követően a párizsi iskolához kapcsolódik.
Márffy Károly Jakab jegyző és Scheiber Janka fia. Rövid magyarországi felkészítő oktatás után 1902-ben a Székesfővárosi Tanács ösztöndíjával Párizsba utazott tanulni. Először Jean-Paul Laurens tanítványa lett a Julian Akadémián, de még abban az évben átment az állami iskolába, az École des Beaux-Artsba, Fernand Cormon osztályába, ahol négy évet töltött. Korai munkái a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. A kötelező tanulmányok elsajátítása mellett legalább ennyire hasznos volt számára a modern irányzatok iránt már korábban is lelkesedő festőhallgatókkal való érintkezés. Így megismerte Cézanne, van Gogh és Pierre Bonnard képeit, valamint a kor legmodernebb festőit, Henri Matisse-t és a Fauves-okat. 1906-ban jelent meg először a Salon d'Automne kiállításon.
1906 őszén tért haza, és hamarosan kollektív kiállításokon mutatta be plein air törekvésekre épülő, élénk színű alkotásait. Ugyancsak ebben az évben vehette át a Ferenc József Koronázási Jubileumi Díjat, a kor legjelentősebb művészeti évét négyezer koronával. A jelentős pénzösszeg lehetővé tette számára, hogy további tanulmányutakat tegyen Olaszországba és Dalmáciába. Sikereire Rippl-Rónai József és Kernstok Károly figyelt fel. Márffy Rippl-Rónai támogatásával a MIÉNK művészcsoport alapító tagja lett, Kernstok pedig nyergesújfalui birtokára hívta festeni. Márffy a következő évben Kernstokkal dolgozott, és egymással kölcsönhatásban fejlesztették ki Fauve festményüket.
A Kernstok Károly köré szerveződő, főként budapesti magyar Vadak csoport - akiket akkoriban leginkább "keresőknek" neveztek - 1909 végén vált ki a MIÉNK-ből, és megalakította az első magyar avantgárd csoportot, a Nyolcat. Első kiállításukon az „Új képek” címet viselték, és nagy felháborodást váltott ki a konzervatív kritikusok körében. A következő években Márffy festménye – a Nyolcak többi tagjához hasonlóan – folyamatos átalakuláson ment keresztül, a laza, Fauves-i ecsetkezelésen. felváltotta a Cézanne hatását tükröző szigorú kompozíciós rend. Az I. világháborúban főhadnagyi rangban hadifestőként dolgozott.
Párizsban már 1906-ban összebarátkozott Ady Endrével, akiről később akvarell portrét festett. 1920-ban feleségül vette Ady özvegyét, Csinszkát, azaz Boncza Bertát (1894-1934), majd termékeny alkotói korszaka következik. 1924-ben alapító tagja volt a New Society of Visual Artists-nak (KUT), 1927-től tíz évre annak elnöke lett. 1928-ban Amerikába utazott, és sikereket ért el washingtoni és New York-i kiállításaival. Hazai gyűjteményes kiállításait 1928-ban, 1930-ban és 1958-ban az Ernst Múzeumban, 1931-ben pedig a Tamás Galériában rendezte.
A II. A második világháború után bekapcsolódott az Európai Iskola munkájába, 1948-ban újraházasodott: feleségül vette a nála csaknem negyven évvel fiatalabb Hacker Franciskát. Az 1950-es években Márffy nem tudott alkalmazkodni a szocialista realista elvárásokhoz, csendes mellőzésben utolsó évei.