Életrajz
Tihanyi Lajos magyar avantgárd festő, a MIÉNK, a Nyolcak és a Ma kör tagja. A magyar avantgárd egyik kiemelkedő művésze. Stílusára hatással volt Cezanne, a fauvizmus és az expresszionizmus, valamint a kubizmus. Művészetében az objektivitás és az elemző formabontás feszültségeit kutatta.
Tihanyi József pincér és Schlesinger Heléna fia volt. 11 évesen agyhártyagyulladás miatt elvesztette hallását; süketsége miatt eltorzult a hangja, szájról olvasott, és amikor megszólalt, amolyan torokhangon szólt néhány szót. Emiatt kénytelen volt feladni középiskolai tanulmányait. Rajzolni kezdett, majd a modellrajziskolában és különböző magániskolákban folytatta tanulmányait. Minden művészet érdekelte, beleértve a zenét is. 1907-ben rövid tanulmányutat tett Párizsban, ahol elsősorban a fauvizmus hatott művészetére, valamint Olaszországba. Négy nyáron (1907–1910) Nagybányán festett, de nem került be az iskolába, a szabadiskolán kívül festett, lényegében autodidakta volt. Nagybányán közel állt a "neos" csoporthoz, 1909-től a Nyolcak alapító tagja lett. Magyar Impresszionisták és Természetkutatók Köre (WE) II. kiállításán (1908) állította ki először képeit.
Az 1910-es évek végén találkozott Kassák Lajossal, aki 1918-ban kiállítást rendezett neki a Ma Váci utcai szalonban. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, ahonnan hamarosan Berlinbe költözött. 1923-ban Párizsba költözött. Az ottani művészvilág hamar elfogadta: kapcsolatba került Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, Brâncuş-szal és Utrillóval. Az 1920 körül keletkezett, analitikus, majd szintetikus kubizmus jegyeit mutató csendéleteit, portréit, városképeit egyre absztraktabb kompozíciók váltották fel, és a harmincas évek elejére eljutott a teljes absztrakcióig. 1933-ban csatlakozott az Abstraction-Création csoporthoz.