Életrajz
1964-1968-ig járt a Képzőművészeti Gimnázium festő szakára, 1972-1976 között a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakát végezte el, amelyet még két év mesterképző követett. A nyolcvanas évek első felétől tevékenyen részt vállalt a fővárosi épület- és szoborrestaurációs munkálatokban (például a Vörösmarty tér új oroszlános díszkútján). Az évtized közepétől, nyaranta rendszeresen megfordult az alkotótelepeken (Siklós - kerámia, Mezőtúr, Nyíregyháza - bronzöntés, Dunaújváros, Győr - vas, acél), és részt vett műveivel a műfaji seregszemléken (kisplasztika-Pécs, érem-Sopron, kerámia-Pécs, szobrászrajz Budafok). Ezen felül monumentális megbízásokat is vállalt (pl. óratonyor Szöllősy Enikővel Káposztásmegyeren). Szerteágazó szakmai tevékenységének rendkívül fontos része a Symposion Társaság, Symposion Alapítvány sikeres működése érdekében kifejtett szervezőmunka, menedzseri tevékenység, valamint a művésztársaságok (kiemelten: Folyamat Társaság, Szinyei Társaság) kebelén belül kifejtett tevékenység.
Péter a kezdeti figuratív korszakai után a non figuratív - alapvetően geometrikus, struktúrát, szerkezetet, konstrukciót megragadó szobrokat készített. Műveinek jellemző vonása a vertikális hangsúlyú kompozíció dominanciája, a magasbatörés, amely megszakad, eltérül, megbomlik. A magasba emelkedő, elkeskenyedő formák, testek, tömegek, vázak, a tetraéder- és gúlavariációk vagy lényegük által vezérelt középpontot teremtő, központba helyezett térformáló, téralakító objektumok, vagy pedig teret közrefogók, mintegy teret sűrítők: a motívumaik által centrumokat kijelölők. Az anyagfelhasználást vizsgálva nagy változatosságot ér el: nemes anyagok - márvány, kő, bronz - mellett vasban, krómacélban, kerámiában is testet öltenek plasztikái. Az anyagok alakítottságánál fontosabb a természetes megjelenés: a tündöklő felületek mellett a töredezett, roncsolt, korrózió-rágta elemek, összetevők szerepeltetése. Központi eleme a felmagasodó ék vagy gúla, amely a végtelen teret hasítja.