Életrajz
Detre Szilárd posztimpresszionista képei a húszas, harmincas évek Párizsának bensőséges lenyomatai. Az École de Paris vonzáskörzetében készült, színházi és éjszakai életet ábrázoló pasztell és akvarell képei a háború előtti bohém művészvilág élénk, karakteres ábrázolásai.
Detre festői tanulmányait Münchenben, Hollósy Simonnál kezdte, majd 1914-ben Párizsban folytatta. 1919-ben visszatért Münchenbe, ahol egy pantomim színház vezetője lett. A 1925-ben a párizsi világkiállítás idejére újra Párizsba költözött és olyan művészekkel ismerkedett meg, mint Henri Matisse, Raoul Dufy, Tsuguharu Foujita, Moïse Kisling vagy a híres táncosnő Kiki de Montparnasse, aki később gyakran állt modellt a festőnek. Detre a húszas évektől a montparnasse-i klubokat járva barátjával, Pascin-nal, a párizsi bohém élet aktív részese lett.
Ezekben az években írásból, fordításból élt, valamint részt vett egykori müncheni festőtársának, Blattner Géza Arc-en-Ciel avantgárd bábszínház produkcióinak tervezésében. A bábszínház 1919-1925 között Magyarországon működött, majd Blattner 1925 körül Párizsba költöztette a társulatot, ahol kifejlesztette a billentyűs marionett figura elődjét. Detrén kívül még a dramaturg és festő Wallhausen Zsigmond dolgozott vele a Hollósy iskolából, valamint olyan jelentős párizsi és magyar művészekkel alkottak egy társaságot, mint A. Tóth Sándor, Etienne Boethy, Martyn Ferenc, Huszár Imre, Kolozsváry Zsigmond, Anton Prinner, Koffán Károly, Marie Vassilieff, Paul Jeanne vagy Gaston Baty. A baráti társasághoz tartozott André Kertész, aki több felvételt is készített a csoportról.
Az Arc-en-Ciel legnagyobb sikerét, a színházi szekció aranyérmét az 1939-es Párizsi Világkiállításon érte el Az ember tragédiája francia nyelvű előadásával. A bábszínház sikerességének titka az innovatív bábtechnikai kivitelezései mellett az előadások a szürrealisztikus, expresszionisztikus, groteszk megoldásai voltak, melyet a 20.századi francia közönség nagy lelkesedéssel fogadott.
Detre alkotói tevékenységét a húszas harmincas években az École de Paris környezete, az éjszakai élet voyeurisztikus szemlélete, a Toulouse-Lautrec-i, bohém világ témái határozták meg. A harmincas években Dertre feleségével, Claire Carnat-tal bábszínházat alapított, melynek köszönhetően sokat járta az országot és örökítette meg a színházi élet karaktereit. Utolsó alkotói korszakában Moulins környékére költözött, pasztellképeit itt már a vidéki nyugalom és a családi környezet inspirálták.
