Életrajz
Major Kamill a pécsi Művészeti Gimnáziumban tanult és részt vett a Lantos Ferenc köré szerveződő alkotókör munkájában. Mesterének Lantos mellett Bálint Endrét, Gyarmathy Tihamért és Simon Bélát tekintette. Pécs a hatvanas évek közepétől meglehetősen haladó szellemű kulturális központ volt, Lantosnak és Romváry Ferenc művészettörténésznek köszönhetően. A város progresszív légköre lehetőséget adott a fiatal művészek formabontó utakkal való kísérletezésére. Major Kamill is így állíthatott ki 1967-ben, mindössze tizenkilenc évesen, a pécsmeszesi József Attila Művelődési Házban.
Major mindenre nyitott, tanulni vágyó fiatal festőként igyekezett nyomon követni a korszak aktuális művészeti eseményeit, és a nála idősebb generáció művészeivel is kereste a kapcsolatot. Gimnazistaként a nyári kötelező iskolai gyakorlatot szülei révén – akik a Mecsekben éltek – a bonyhádi Zománcgyárban töltötte. A gyárban zománcképeket, és hajlított fémlapokkal kísérletezve reliefeket készített. Major a zománcgyári munkásságával inspirálta Lantos Ferencet a bonyhádi Zománcszimpózium kezdeményezésére, melyet 1968–1972 között tartottak, és amelyen többek között Gyarmathy Tihamér, Papp Oszkár és Pauer Gyula is részt vettek. 1970-ben Budapestre költözött, és Csorba Simonnal műtermet bérelt a Váci út 99-ben. Kétszer is sikertelenül felvételizett a budapesti Iparművészeti Főiskolára. Bekapcsolódott a Fiatal Művészek Stúdiójának tevékenységébe, és ekkor kezdett fekete-fehér geometrikus kompozíciók mellett fotókat, és Bálint Endre hatására, fotók felhasználásával kollázsokat készíteni.
Major 1972-ben emigrált Párizsba. Bálint Endre és Martyn Ferenc segítségével felvette a kapcsolatot a már régebben ott élő magyar művészekkel. Köztük a legmeghatározóbb személyek Pátkai Ervin, Anna Mark, Etienne Hajdu, Székely Vera, Reigl Judit, Frank Magda, Hantaï Simon, Molnár Vera, Jean-Pierre Yvaral (Vasarely), és Lucien Hervé voltak. Már megérkezésének évében felvételt nyert a párizsi iparművészeti főiskola, az École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs harmadik évfolyamára. Grafikusi diplomát szerzett, és Eric Seydoux műhelyében szitanyomat-készítésben szerzett magas fokú képzettséget. 1981 óta maga is ennek az intézménynek tanára.
Major Kamill festészetében és grafikusi tevékenységében a geometrikus absztrakció meghatározó kifejezési móddá vált a pécsi éveitől kezdve. Ezt az irányt követte franciaországi munkája során olyan szellemi inspirációkat gyűjtve, mint a Gilgames eposz, vagy a párizsi Pére-Lachaise és más temetők, ahol fotók százait készítette. Ezekből született első kiadványa, a Le Livre des Morts (magyarul a Holtak Könyve) című szita-albuma 1978-ban, mely kedvező fogadtatásban részesült. Major azóta grafikai munkái mellett a festészettel, relief szerű szobrászattal foglalkozik. A fekete és fehér, színes és színtelen, telt és üres közötti metamorfózist, az anyag örök átváltozását, az ember és a kultúra mulandóságát kutatja.
