Életrajz
Kemény György jelentős grafikus és konceptuális művész, aki leginkább az 1960-as évek második felében készített pop art plakátjairól, festményeiről és tárgyairól ismert. Rendkívül innovatív és folyamatosan új művészi formákat és stílusokat kereső művészek egyike volt az első olyan művész, aki bemutatta a pop art-ot a keleti blokknak.
A Képzőművészeti Egyetem kezdetben elutasította, így döntött úgy, hogy egy évet a magyar-francia grafikusnál, Gábor Pál műtermében dolgozik. Mindent megtanult a plakáttervezésről, és beleszeretett ebbe a művészeti formába. Az egyetemen grafikát tanult Ek Sándor és Hincz Gyula irányítása alatt. Néhány barátja, osztálytársa, mint Lakner László és Maurer Dóra is generációs művész lett.
Kemény már fiatalon megismerkedett a nyugati művészettel, külföldi folyóiratokat olvasott a Fészek Könyvtárban. 1963-ban meglátogatta Párizsba emigrált mesterét (Gábort), ahol Christo, Jim Dine, Niki de Saint-Phalle, Warhol, Lichtenstein és Wesselman alkotásaival ismerkedett meg. Hazatérve pop art plakátokat kezdett tervezni.
1968-ban egyszemélyes show-t rendezett a Fészek Klubban, ahol pop art festményeket, tárgyakat, installációkat mutatott be. A műsort nagyon progresszívnek és botrányosnak tartották. Részt vett az underground művészeti csoportok életében és munkásságában. Kiállításain gyakran mutatott be installációkat, konceptuális tárgyakat. Kiállított; valamint megtervezte egy legendás Iparterv csoportos kiállítás plakátját is, amelyet a hatvanas évek végi magyarországi művészet kiemelt eseményeként tartanak számon.
1971-től a Papp-csoport tevékenységében vett részt. 1976 és 1978 között Helényi Tiborral, Bányai Istvánnal, Schmal Károllyal és még sokan mások mellett a Perspektíva Fiatal plakátművészekből álló Perspektíva Csoport (Perspektíva Csoport) tagja volt.
A Holokauszt 30. évfordulója alkalmából rendezett Varsói Plakát Biennálén 1975-ben Kemény Shigeo Fukudával megosztott első díjat kapott. (Őnek magának is vannak személyes emlékei a holokausztról, ami időnként megjelenik képeinek témájaként).
1986-ban Kemény Bakos Katalinnal a "Magyar plakátművészet 100+1 éves történetének" nagyszabású kiállításán dolgozott. Az előadáshoz plakátot is tervezett, amelyet hatalmas méretben megfestett és a Műcsarnok falára helyezett.
Kemény 2004 óta a Magyar Plakát Szövetség (MPT) tagja.
1963 után Kemény plakátjain érezhető volt a pop art hatása. Ezek a művek egy friss, „amerikai” stílust mutattak be, amely valami egészen újat hozott a szocializmus szürkeségébe. Ők képviselték a nyugati „fogyasztói társadalmat”, amely a szocialista blokk számára a szabadsággal és a boldogsággal társult. Kemény a pop art éles színeit alkalmazta, az élénk sárgákat és vöröseket preferálta. Főleg hétköznapi tárgyakat és erotikus jeleneteket komponált, amelyekben nőalakjai Wesselmanéhez hasonlítanak. Botrányokat kavart Kemény plakátjai az utcákon (például új fürdőruhák vagy esernyők plakátjai). Dekoratív rajzstílusát gyakran "neosecession"-nak nevezik, a szecessziós mozgalom újjáéledése, amely megpróbált elszakadni a hivatalos akadémiai művészettől. Ebben az időszakban kereskedelmi feladatokat végzett (például mosópor vagy esernyő), és számos csodálatos filmplakátot készített.
Különös figyelmet fordít a tipográfiára, mivel levelei gyakran eredeti rajzolt formák, amelyek általában a kompozíció szerves részét képezik.
Kemény nagy sikert aratott pop art terveivel, a stílus hamar széles körben elterjedt. Miután azonban a stílus általánossá vált, úgy döntött, hogy megváltoztatja kompozícióit, és a ceruzarajzokra korlátozza. Ezeken a terveken az ötlet dominánsabb, mint a megjelenés – okosak és humorosak. Kemény is szeretett markerrel és tussal expresszív, festményszerű plakátokat rajzolni. Kemény provokatív és újító attitűdje minden művében meghatározó.
