Életrajz
Festő, grafikus. Művészeti tanulmányait szülőfalujában, Kernstok Károly szabadiskolájában kezdte, majd mestere támogatásával, 1910-től annak budapesti szabadiskolájában folytatta. Később az Iparrajziskolába iratkozott, ahol 1913-ban Próféta c. üvegablakával egy ösztöndíjpályázaton első díjat nyert.
1919-ben tevékenyen részt vett Kernstok nyergesújfalui szabadiskolájának munkájában. 1926-27-ben Párizsban a Julian Akadémia növendéke volt. Az 1930-as évektől fizikai munkásként dolgozott a lábatlani cementgyárban és a nyergesújfalui Eternit- és Viscosa-gyárban. Rendszeresen részt vett kiállításokon is.
1945 után művészeti tevékenysége aktívabbá vált. Figurális meghatározottságú művészetét egyfajta „expresszív naturalizmus” jellemzi. Pályája kezdetén erősen hatottak rá mestere, Kernstok és a Nyolcak törekvései, innen ered műveinek expresszív lendülete. Később az őt körülvevő apró tárgyak hétköznapi világa felé fordult, melyeket naiv szeretettel formált egyszerű képi kompozícióba. A „kevéssel sokat mondás” vált ars poeticájává. Főként portrékat, életképeket, tájképeket festett, s a motívumokat közvetlen környezetéből merítette. Kedvelte az akvarell- és a tustechnikát. Fontosabb egyéni kiállításai: Bp., Alkotás Művészház (1923), Fényes Adolf Terem (1957, 1964); Esztergom, Balassi Bálint Múz. (1954, 1968, 1975); Székesfehérvár, István Király Múz. (1957); Nyergesújfalu (1983, emlékkiállítás).
