Életrajz
Kozma Lajos (született Fuchs Lajos) építész, iparművész és grafikus, műegyetemi tanár. A magyar szecessziós grafika és a modern építészet és bútortervezés kiemelkedő mestere.
Fuchs Gyula és Fleiner Ida fia. Gyerekként Marczali Henrik által patronált elemi iskolába járt Marcaliban (1890–1894), majd Kaposváron tanult tovább. 1902 és 1906 között a Királyi József Műegyetemen tanult. Mestere Jánszky Béla volt. 1909–1910-ben ösztöndíjasként Párizsban Henri Matisse mellett tanult festeni. A fiatal építészek népies szecessziós irányú, a Kós Károly törekvései nyomán alakult szellemi körének – Fiatalok Társasága – volt a tagja. Kós Károllyal, Györgyi Dénessel, Jánszky Bélával és másokkal igyekeztek korszerű, egyben nemzeti jellegű építőművészetet megvalósítani. Somogy megye és Erdély tájairól gyűjtötték a népi építészet, a pásztor-faragóművészet díszítő motívumait. Vázlatokat, rajzokat, metszeteket készítettek a falusi épületekről, templomokról, kapukról és e stílusjegyeket beépítették terveikbe.
1910 és 1913 között Lajta Béla tervezőirodáját vezette. 1911-ben grafikáival, illusztrációival és bútorterveivel szerepelt a KÉVE kiállításon. A Lajta tervei alapján épült Rózsavölgyi-ház – azóta elpusztult – biedermeier belsőépítészeti munkáit 1912-ben kivitelezte. Ekkor indult el iparművészeti munkássága. Más Lajta-épületek külső díszítése is – Erzsébetvárosi Bank, Vas utcai iskola – nevéhez fűződik. Használati és berendezési tárgyakat készített a New York-palota részére is.
1913-ban az Iparrajziskola tanára lett és megalakította a Budapesti Műhelyt, amelynek a lakásművészet reformálása volt a célja. Bútortervei az 1920-as években „Kozma-barokk” néven váltak fogalommá, bútoraiért 1925-ben Iparművészeti Nagy Aranyéremmel tüntették ki, de stílusa már az art déco irányába mutatott. 1919-ben anyagi nehézségek miatt otthagyta a vállalkozást, és önálló tervezőként folytatta.
A magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt a Művészeti Direktórium tagja volt, majd a Műegyetemen 1919-ben induló Lakásművészeti Tanszék tanárává nevezték ki. Ezt a posztját azonban a kommün bukásával elvesztette.
Grafikusi tevékenysége is jelentős volt, pályája kezdetén könyvillusztrációkat készített. (Utolsó ábrándok, 1908, Ady-illusztrációk, Csáth Géza-, Móricz Zsigmond-könyvcímlapok stb.) Szoros kapcsolatot alakított ki a híres gyomai Kner-nyomdával, ahol szecessziós könyvgrafikákat tervezett (Kner Klasszikusok, Monumeta Litterarum). 1925-ben ő tervezte Gyomán, art déco stílusban Kner Imre lakóházát, amely ma Nyomdaipari Múzeum.
Az 1930-as években egyre inkább az épülettervezés felé fordult. 1930-ban a Magyar Divatcsarnok újjáépítését tervezte meg, később számos bérlakást épített. Letisztult formavilágú, gondosan tervezett családi házai, villái épültek többségében Budapest második kerületében. Ezek már az avantgárdhoz (Bauhaus) való csatlakozást mutatják. (Bimbó út 39–67, Berkenye u. 19. Csopaki u. 10., Hermann Ottó u. 10., Napraforgó u. 6–8., Trombitás u. 13. stb.). Legjelentősebb munkái: az Átrium ház, a Margit krt. 55. alatt, alsó szintjein filmszínházzal. Valamint az V. kerület, Vadász utcai, úgynevezett Üvegház, amely eredetileg kereskedelmi és raktárépületnek készült, ma zömmel lakások vannak az épületben, és kevéssé emlékeztet az eredeti tervekre. Egyik legismertebb munkája egy Lupa-szigeti nyaraló, amelyet a magának készített mintájára tervezett. Az évente kétszer megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárokon számos modern kísérleti jellegű pavilonépületet tervezett: Magyar Ház (1932–33,) Textilpavilon tornya, Idegenforgalmi pavilon (1936), Textilpavilon (1937) Magyar Lajos Gépszíj és Bőrárugyár Rt. pavilonja (1939, 1940) Tungsram-pavilon, Weiss Manfréd Acél és Fémművek Rt. pavilonja (1940) Tungsram – Orion „A fény pavilonja” (1941).
1941-ben, Svájcban jelent meg Das neue Haus című könyve, amelyben nemcsak a már elkészült épületeit közölte, hanem számos új szellemű tervrajzot is bemutatott. Utolsó jelentős munkáját, a Gyöngyösi és Ránky utca sarkára tervezett általános iskola épületét már halála után, 1949-ben fejezték be.
1945-től a Magyar Művészeti Tanács Építőművészeti Szaktanácsának és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja, 1946-tól az Iparművészeti Főiskola tanára és igazgatója volt. 1947-ben visszakapta katedráját a Műegyetemen, de nem sokkal ezután megbetegedett, új pozícióját nem tudta élvezni. Az 1946-ban létrejött, baloldali építészeket tömörítő Új Építészet Körének elnöke volt. A kör legjelentősebb munkája az 1948-ban, a Nemzeti Szalonban megnyílt Új Csepel kiállítás volt. A kiállításon Kozma a csepeli általános iskola tervével szerepelt. 1948. november 26-án halt meg, Budapesten.
