Életrajz
Csernus Tibor a 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb mestere. 1927-ben született Kondoroson, apja lakatos mester volt. Csernus kezdetben kereskedelmi iskolába járt, de nagy kedvet érzett a rajzoláshoz, s 1943-ban elkezdte az Iparrajziskola grafika szakát. Tanulmányaival párhuzamosan a Posner-nyomdában dolgozott litográfus tanoncként, ott Benkő András tanítgatta a rajzolás elemeire. 1944-ben beiratkozott az Iparművészeti Iskolába. 1945-ben hadifogságba esett.
A II. világháború után az Iparművészeti Iskolában Sárkány Lórántnál folytatta a grafika szakot, majd átment a Képzőművészeti Főiskola festő szakjára, ahol mestere Bernáth Aurél volt. 1952-ben festészeti munkásságáért, különös tekintettel Orlay Petrich Soma festi Petőfit c. alkotására Munkácsy-díjat kapott a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. 1953-ban diplomamunkájának címe: A Landerer nyomdában kinyomtatják a 12 pontot. Első portréját 1954-ben Juhász Ferenc költőről készítette, akivel jó barátságban volt. Tájképei szocreál stílusban készülnek egészen 1956-ig.
Az 1950-es évek közepétől egyéni útkeresés jellemzi, a kubizmus és a francia festészet más XX. századi stílusirányzatait tanulmányozta. 1957-ben kijutott Párizsba, ott megismerkedett a két világháború közti francia festészettel, az automatista kalligráfiával (Georges Mathieu, Hantai Simon), a szürrealizmussal (Max Ernst, Tanguy). Nyaranként a szigligeti művésztelepen dolgozott, André Derain volt hatással tájképfestészetére. Természetmisztikus és szürrealisztikus alkotói folyamat jellemzi 1958-1964-ben keletkezett képeit. Ebben az időben több monotípiát is készít.
A nevéhez fűződik a szürnaturalista festészeti irányzat. A kifejezés Perneczky Géza tanulmánya után (1966) vált közismertté, de még 1964-ben keletkezett Korga György önálló kiállítása kapcsán. Szürnaturalizmusnak nevezte Perneczky a Csernus Tibor körül csoportosuló fiatalabb képzőművészeket, Korgát, Lakner Lászlót, Szabó Ákost, Gyémánt Lászlót. Masznyik Iván, Altorjai Sándor és Kóka Ferenc neve is szóba került a fogalom kapcsán, akiknek festészete a szürnaturalizmussal rokon jegyeket mutatott. A szürnaturalizmus naturalistán megfestett részletekből felépülő, különböző mértékben roncsolt vagy torzított, összhatásukban szürreális festményeket alkottak. Munkáikon a fényképszerűen realista részletek szürreális, amorf részekkel váltakoztak. Csernus 60-as évek elején festett “kaparásos” képei tekinthetők az irányzat mintadarabjainak. A Csernus-kör tagjai elsősorban a természetelvűség meghaladásában követték választott mesterüket. Hantaϊ Simon közvetítésével Max Ernst festészetében fedezett fel inspiráló műveket. A szürnaturalizmus a 60-as évek második felében virágzott, a megkezdett utat a szuverén alkotókká váló fiatal művészek a későbbiekben más-más irányban (hiperrealizmus, pop-art) folytatták. Közös kiállítást nem szerveztek, a közöttük fennálló kapcsolat erősebb volt az elméletben, mint a gyakorlatban. A Stúdió 1966-os kiállításán lehetett műveiket együtt, egy teremben látni. Csernus tevékenysége könyvillusztrátorként is jelentős volt (Fejes Endre: Rozsdatemető; Remenyik Zsigmond: Por és hamu; Gongora: Válogatott versek).
1964-től Párizsban élt és alkotott. Az 1970-es években a hiperrealista ábrázolás felé fordult, fotografikus vágású műteremrészleteinek, lakótelepeinek, csendéleteinek nem adott címet. Az 1980-as években Caravaggio stílusában fest többalakos, ál-akademikus akt-kompozíciókat és bibliai jeleneteket és csendéleteket (csirkével, hallal), állatképeket (ló, papagájok, hattyúk). Az 1990-es évekből legkiemelkedőbb monumentális expresszív-realista sorozata, a Szajha útja, amelyet William Hogarth metszetsorozata és az olasz látványfestő, Gaspare Traversi hatása ihletett.