Életrajz
Győri Elek 1905-ben született Tiszaladányban. Apja mesterségét követve kovácsmesterséget tanult Tokajban, amely szakmát maga is hat évig gyakorolta, miközben palavesszővel falusi életképeket rajzolt. E rajzokat 1931-ben elküldte a Vasárnap című lap szerkesztőségének, mely után Bálint Jenő műkritikus felkarolta őt. 1931-ben Budapestre költözött, ahol napszámosként dolgozott a Goldberger-gyárban. Életét nyomorúságos körülmények között töltötte: bútorkocsiban, majd később pincelakásban lakott.
A harmincas években egyre többet foglalkozott a festészettel, mely tevékenységére több műpártoló és népi írók is felfigyelt. Először 1934-ben mutatkozott be a Nemzeti Szalon Őstehetségek című tárlatán, melyről Kassák így nyilatkozott a Nyugatban: „(...) ezekkel a mesterségekkel csak kenyerüket keresték meg, bensejükben megmaradtak parasztnak, s ecsethez nyúlva paraszti éleslátással erdőkről, rónákról, állatokról és a köztük élő emberekről szólnak, vagyis igazi önmagukról, akiknek köldökzsinórját a robot sem tudta elszakítani az ősi földtől.”
Győri a harmincas években többször is szerepelt az Őstehetségek tárlatán, majd 1938-ban Hollandiában állított ki. Rövid időre szakítva a naív festészeti stílussal, 1940 és 1943 között a Képzőművészeti Főiskolán folytatott művészeti tanulmányokat. 1945-ben visszatért szülőfalujába, Tiszaladányba, ahol ünnepelt festővé vált. Halála után a munkáit számos helyen mutatták be: 1964-ban Linz-ben, 1966-ban Pozsonyban, 1967-ban Székesfehérváron és Nyíregyházán, 1970-ben Miskolcon és Budapesten, 1972 a svájci Winterthur-ban és Budapesten a Magyar naiv művészet a XX. Században-ban című tárlat keretében, 1975-ben pedig a zürichi Kunsthaus-ban
