Séta a városligeti korcsolyapályára (1908)

Tichy Kálmán kilenc évvel volt fiatalabb fivérénél, Gyulánál. Neveltetésük, érdeklődésük hasonló volt, mindketten festők és grafikusok lettek. Kálmán hosszabb időt töltött Hollósy Simon mellett Münchenben, majd 1907-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke lett. Már diákként is gyakran szerepelt kiállításokon, az Ifjú Művészek Egyesületének tárlatain akvarelljeivel, tollrajzaival aratott sikereket. Finoman stilizált, dekoratív, technikailag is bravúros színes akvatintái Szinyei Merse Pál tetszését is megnyerték.

A Városligeti Műjégpálya 1870. január 29-én kezdte meg a korcsolyázó tömeg fogadását, mikor is Rudolf koronaherceg ünnepélyesen megnyitotta kapuit. A jégpálya megnyitását az 1869. november 12-én a Duna parti Steingasser (Petőfi) kávéház kártyatermében megalakult Pesti Korcsolyázó Egylet tette lehetővé, aki hosszas és kitartó közbenjárás után engedélyt kapott a városi tanácstól, hogy a Városligeti tó egy részén minden télen korcsolyapályát alakítson ki, amin a pesti hölgyek és urak díjtalanul élvezhetik a korcsolyázás minden örömét. Az első „korcsolyacsarnokot” a tó partján felállított kéthelyiséges kis fabódé testesítette meg, ami 1874-ben tragikus módon leégett. Ezt követően a városvezetés végleges engedélyt adott az új épület megépítésére, ami pár éven belül fel is épült Lechner Ödön építész keze alól kikerült tervek alapján. Ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti Városligeti. 1895-ben Francsek Imre tervei alapján neobarokk stílusú új épületet emeltek, és az építkezéssel egyidejűleg megkezdődtek a tó szabályozási munkálatai is.

Tichy 1908-ban készült művén két női alak igyekszik a városligeti műjégpálya felé, kezükben a cipőre csatolható korcsolyával. Mindketten a korban divatos öltözékében vannak: hosszú szoknya és kabát, kalap, melyet éppúgy viseltek a korcsolyázás folyamán. A mű egyidőben készült a Női akt enteriőrben című grafikával, technikájuk, színviláguk és stílusuk is hasonló. A Séta a városligeti műjégkorcsolyapályára a szecesszió (vonalvezetés, síkban tartás), a nabis-k (pasztell-színek, nagyobb foltokból való formaképzés) és különösen Rippl-Rónai 19. század utolsó évtizedében készült képeinek hatásáról árulkodik.