P6 (1970)

Maurer Dóra a magyar neoavantgárd generáció meghatározó alakja, nemzetközileg is elismert képzőművész. 1955 és 1961 között tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán. Nyolc lapból álló diplomamunkáját (Mindennapok, 1961) a vizsgabizottság visszautasította túlon-túl modern felfogása miatt, így diplomát sem kapott. Maurer médiumként tekintett a rézkarcra, melynek kísérleti formáiba Major János vezette be. Korabeli műveire a rézlemez felületének rendhagyó megmunkálása, a különleges faktúrák kialakítása és a felületi gazdagság jellemzők, amelyeket többszörös maratással, idegen anyagok lenyomatával, montázsszerűen egymásra rétegzett különféle textúrákkal hozott létre. Rézkarcainak felületét nem vonalak, hanem biomorf képződmények alkotják, amely a szürrealistákkal, és a Kállai Ernő által képviselt bioromantikával rokonítják Mauerer munkáit. 1963-ban olaszországi tanulmányúton járt. Ehhez az emlékhez és élményhez kapcsolódnak Fiore (1963-1964), Pompeii (1964) és Metamorfózis című rézkarcsorozatai.

A hatvanas évek közepén lezárult Maurer ún. „pszichorealisztikus” korszaka. Eszköztára kibővült: kollázsok, különféle applikációk (pl. szőr), gyűrések és rajzokat elfedő felületek jelentek meg rézkarcain (pl. PB O, Hegy és ember, 1969). Ebbe a sorba tartozik a P6, amely a kisgrafikai alkotások nemzetközi műfajjelzése szerint síknyomásos fotómechanikai sokszorosító-eljárás. Alapja a kőnyomás (litográfia), amit 1797-ben Alois Senefelder fedezett fel. A kezdetben aszfalttal, később bikromátos albuminnal bevont litográfiai kőre papírnegatívról exponálták a képet, a kő finom porózus szerkezete adta a raszterpontokat. Az eljárás a mészkő azon tulajdonságán alapul, hogy a kő kapillárisai a vizet is, a zsírt is képesek magukba szívni és megtartani, de vagy az egyiket, vagy a másikat. A fotólitográfiát később felváltotta a cinkográfia, mert nehéz volt beszerezni a solnhofeni mészkövet. A fotólitográfia elsősorban vonalas ábrák (metszetek, térképek, kéziratok) sokszorosítására volt alkalmas, fotóéra kevésbé. A sokszorosított grafika olyan szelete Maurer Dóra életművének, amely az egész pályára kiható képi gondolatokat vetett fel. 

1970 körül fordulat következett be Maurer grafikai munkásságában: a lemezre maratott ábrázolás helyett maga a nyomhagyás, mint folyamat és akció, valamint a nyomtatás mint dokumentum került művészi kísérletei középpontjába. Eszköztára a fotóval, az akcióval és a filmmel bővült. 1975-77 között Kreativitási gyakorlatok címen vizualitás szakköri foglalkozásokat tartott a Ganz-MÁVAG-ban Erdély Miklóssal. 1981-1983 között fotó- és filmszakkört vezetett (InDiGó-csoport) a Szépművészeti Múzeumban A nyolcvanas évektől a szín és a tér kerültek érdeklődése középpontjába, a kilencvenes évektől a festészet dominált, a görbült sík és a tér problémái foglalkoztatták. 1984-ben az Ernst Múzeum és a bécsi Modern Művészeti Múzeum (Museum moderner Kunst) mutatta be retrospektív tárlatát, 1997-ben a budapesti Ludwig Múzeumban volt önálló kiállítása. 2002-ben a győri Városi Művészeti Múzeum rendezett kiállítást Maurer Dóra és Gáyor Tibor számára. 2019-ben a londoni Tate modern mutatta be 35 művét, 2022-ben Bécs második legnagyobb épületét, a Ringturmot fedte be teljesen egy Maurer kép, legutóbb pedig neves magyar ruhatervező, a NUBU idézte meg legújabb kollekciójával a művész munkáit.