Szent Antal megkísértése (1904)

Tichy Gyula 1879-ben született, iskoláit Rozsnyón végezte. 1898-ban jelentkezett a Mintarajziskolába, ahol Gyulai László, majd Székely Bertalan vezetése alatt sajátította el a rajz és festés mesterfogásait. Noha Nagybányán csak két hetet töltött, revelációként hatottak rá az ott látottak és tapasztaltak. A magyar grafika egyik kiemelkedő jelentőségű mestere volt, Szablya János kritikus így fogalmazott róla egykor: „Művészi elgondolásainak vonalakba való minden egyes átültetése a magyar grafikának kigyulladó örömtüze.” Első önálló s egyben utolsó kiállítására, amelyen munkái Kálmán öccseivel együtt szerepeltek, 1916-ban kerített sort. Kortársai közül csak kevesen ismerték fel zsenialitását, életműve az utóbbi évtizedekben viszont felkeltette a szakma és a közönség érdeklődését.

Tichy Gyula számos könyvet illusztrált, grafikai albumokat adott ki (ezek közül legismertebb az Egy tusos üveg meséi, 1909), rajzokat közölt a Móka és a Ház című folyóiratokban. Nagyon korán érdekelni kezdték a tudományos-fantasztikus regények, a mesék világa, de maga is írt hasonlót (Mars rabjai). Bennük, öccsével ellentétben, nem az idilli világot kereste, hanem a nagy ellentéteket, a Jót és a Gonoszat, a Szépet és a Rútat. Az 1916-os kiállításának, a Magyar Iparművészet folyóiratban megjelent kritikájában helyesen írják, hogy "Tichy Gyula még erősebb vágtatásra fogja fantáziájának lovát [...] és egy csodás mesebeli világot elevenít meg előttünk csodaszép álmatag nőkkel, rettenetes gonosz hegyi manókkal, nagy jutalmakkal és szörnyű büntetésekkel". Korai grafikai munkásságát az angol és a bécsi szecessziós mesterek, Aubrey Beardsley, Walter Crane, Gustav Klimt művei inspirálták. Életművében a korszak modern eszméi, aktuális kérdései (női szerepek, város és vidék ellentéte, városi tematika, technikai fejlődés) allegorikus formában, a szecesszió lineáris, ornamentális formanyelvén jelentek meg. Az allegória szintjéről a szimbólumok világába emelkedve keltette életre. Később a szecessziós modor fellazítását, egy új, természetesebb, bár finoman archaizáló stílus kialakítását s a témakör merész kiszélesítését vonta maga után. A tudományos megismerés vágya innentől kezdve összefonódott a tudós, a kísérletező férfi munkája felett őrködő, azt irányító, máskor az emberi erőfeszítést közönyösen szemlélő vagy a pusztítás démonaként tetszelgő Nő képével. Ezeken a késői grafikáin Tichy Gyula már-már a futurizmust és a konstruktivizmust előlegezi meg. Mezei Ottó szerint, ha "olvasni próbálunk a fantasztikus tájakat, bizarr építményeket, különös lényeket, fiatal női aktokat és torz majmokat, gépeket és gépszerű teremtményeket képpé, rajzzá szerkesztő gondolatban, olyan fogalmak narratív feldolgozásának szándékára következtethetünk, mint az elmúlás, szorongás, félelem, fenyegetettség, kataklizma".

A Szent Antal megkísértése valamikor a 1904-ben, Tichy grafikai munkásságának korai időszakában készülhetett.