Barokk rajz (1976)

Keserü Ilona a hatvanas évek közepén induló neoavantgárd művészgeneráció jelentős alakja, az IPARTERV-csoport (Bak Imre, Nádler István, Hencze Tamás, Lakner László stb.) és a Budapesti Műhely tagja. A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után fedezi fel az avantgárd ősöket (Martyn Ferenc, Európai Iskola) és a kortárs absztrakt művészetet. Pályáján jelentős fordulópont az 1962-1963-as olaszországi tartózkodás. Ekkortájt készült Zsilettrajzainak lendületes, kusza kalligráfiái a hatvanas évek közepén fokozatosan átvezetnek nagy gesztusfestészeti képeihez (Számozott képek), amelyeknek erős vörös-narancs-fekete koloritja felváltja a korábbi képek sötét tónusú monokrómiáját. Keserü 1967-ben fedezte fel a balatonudvari temető szív alakú sírköveit, amelyeket felhasznált rikító színekben tündöklő hard-edge jellegű képein. 1969 körültől készítette vászondomborításos és textilapplikációkkal ellátott műveit, melyeket eleinte festetlenül hagyott, hogy a plasztikai hatásaikat hangsúlyozza. Később a szívárvány színeket melléjük helyezve jött rá Keserü az emberi bőrszín semlegesítő hatására.  1971-től sokszorosított grafikákat készített, amelyeken a sírkőmotívum jellegzetes hullámvonallá alakított formáját variálta (Képződő tér). 1975-től 1979-ig a Budapesti Műhely tagja. 1982-től kezdődően új optikai problémák foglalkoztatták: a lecsukott szem recehártyáján megjelenő utóképek. A nyolcvanas évek második felében készült műveken ismét feltűntek korábbi alkotói korszakainak motívumai: a kalligrafikus gesztusok, a vászondomborítások és a szivárványszínek. Legutóbbi művein egymás mellett élnek az időben egymástól távoleső formák, színek és mozdulatok. 

Tandori Dezső, a művész egyik első értő elemzője figyelmeztet arra, hogy hiba lenne a balatonboglári sírkőmotívumok megjelenését fordulatként, szigorú határpontként venni Keserü életművében. Hiszen azok előzményei "a gesztusszerű vonalrajz, a foltba mosott rajz, a félfiguratív linearitás (és még sorolhatnók, kataligozálván) rendre »közelítette« a tömbszerű síkvonal együtteshez, a téralakításhoz, mely az ugyancsak ősformát reveláló sírkőképeken, majd a vászondomborításokkal valósult meg". Keserü szerves, organikus művészetében a sírköveknél pár évvel korábban születő "barokkos"-rajzoknak is megvan a maguk "elő- és utóképei", mégpedig a római és soproni úti képekben, barokk-házak körvonalában vagy a kavicsok íveiben és a belőlük kinövő hullámvonalakban. Később pedig tárgyiasulnak a redőzésekbenm anyagminőség-váltásokban és térgrafikákban.